Napjaink hazai napraforgó termesztésének jelentősége az utóbbi években nagymértékű növekedést mutatott. Ennek okai közé sorolható, hogy az étolaj fogyasztás mellett a biodízel üzemanyag előállításának mennyiségei igénye is emelkedett. A kukoricabogár elleni védekezés következtében szükségessé vált „vetésváltási kényszer” is hozzájárult a mezőgazdaságilag művelt teljes területen belüli 9 – 11 %-ról 12 – 12,5 %-ra történő területi arány növekedéséhez. Az országos termésátlag (négy év átlagában 2,0-2,2 t/ha) azonban változatlan szinten maradt, melynek növeléséhez alkalmazhatók még kihasználatlan lehetőségek.

A napraforgó termesztést a további érdeklődés középpontjába állíthatja az olajipari felhasználási terület mellet az igen nagy jelentőségű termék, a méz előállítása is (Zajácz et al., 2003).

A termesztés eredményességét minden esetben a genetikai alapokra épülő növénynemesítés, az új fajta előállítás, valamint a rezisztencia és a minőség agrotechnikában is rejlő javításának lehetőségei határozzák meg.

A napraforgó esetében a legfontosabb tulajdonságok a

• betegségrezisztencia,

• a termőképesség (t/ha),

• a termésbiztonság,

• alkalmazkodó képesség,

• az olajtartalom (52 % fölött),

• az olajsavtartalom – C 18:1- (89 % fölött),

• a területegységre eső olajhozam (t/ha),

• a termékenyülő-képesség,

• a kaszaton belüli kedvező mag : héj arány,

• szárszilárdság, valamint

• napraforgó mollyal szembeni tolerancia.

Ezek a tulajdonságok genetikailag meghatározottak, de kialakulásukban jelentős szerepe van a termőhelyi- (ökológiai adottságok: éghajlat, talaj) és az évjárathatásnak, illetve az optimális időben végzett agrotechnikának.

A gazdasági értékmérő tulajdonságok közül a legfontosabb kvantitatív jellegekhez a

• Növénymagasságot [cm]

• Tányérátmérőt [cm] és a

• Termőképességet [t .ha-1] (9 % kaszat-nedvességtartalomra átszámítva) sorolhatjuk.

A minőségi tulajdonságok esetében az olajtartalmat [%], illetve a zsírsavösszetételt – ezen belül az olajsavtartalmat [%]-, a betegségrezisztenciánál pedig napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii), a tányér- (Sclerotinia sclerotiorum, Botrytis cinerea), valamint a szárbetegségekkel (Diaporthe helianthii, Phoma macdonaldii) szemben mutatott ellenálló képességet említhetjük.

A különböző, rendszerben alkalmazott termésnövelő, minőségjavító és rezisztenciafokozó kezelések hatása is ezen tulajdonságok változásán mérhető, értékelhető.

Napraforgó esetében a magas hozam alapja a helyi talajtípusnak, éghajlati adottságoknak megfelelő hibrid kiválasztása; lehetőleg őszi mélyszántás, – amelyet tavasszal az őszi-téli csapadék megőrzése céljából időben lezárunk -; optimális tápanyagellátás, vetésidő, tőszám; hatékony gyomirtás; gomba- és rovarölő szeres kezelések, illetve a termékenyüléshez szükséges bór (B) mikroelem időben történő kijuttatása.

A fenti technológiai elemek kiegészíthetők hatékonyságnövelő kezelésekkel, de ezek csak akkor képesek hatásukat kifejteni, ha az alaptechnológia minden vonatkozásban optimális és az egyes elemek időben kerülnek elvégzésre.

A tulajdonságok kezelések hatására bekövetkező, genotípusos háttértől is függő komplex vizsgálata került elvégzésre 2006-óta beállított németországi és hazai 4 ismétléses

kísérletekben, melyeknek eredményei lehetőséget adnak a gyakorlati napraforgó termesztésben történő alkalmazás realizálására.

Az optimális termőképesség, minőség és betegségrezisztencia hibridspecifikus kialakulásának meghatározása érdekében a kezeletlen kontroll mellett 13 különböző kezelést végeztünk külön-külön és kombináltan is. A három időpontban végzett CULTAN-kezelés (depó-műtrágyázás) során egy új technológia alkalmazásával, magasnyomással ammóniát (N: 83 %) juttattunk a talajba „depók“ létrehozása érdekében, amelyek a tenyészidő során a növények számára folyamatos nitrogén hatóanyag ellátást biztosítottak, mely az összes vizsgált tulajdonság kialakulására kedvező hatást gyakorolt. Az új típusú, nagy hatékonyságú baktériumkészítményt a MIKRO-VITAL-t (BIO-NAT Kft.) három különböző koncentrációban juttattuk ki (1, 2, 3 l/ha) 150 l/ha vízmennyiséggel, majd a magágyelőkészítéssel egymenetben kombinátorral a talajba dolgoztuk. A bedolgozás így külön műveletet nem igényel. A BION gombaölőszer dózisa pedig kezelésenként 10, 25, 75, 150 és 300 ppm volt, teljes virágzásban kijuttatva.

A kísérletek megbízhatóságának értékeléséhez és a kezelések közötti szignifikancia szint meghatározásához, az adatok tulajdonságonkénti statisztikai elemzésére az Excel- program segítségével végzett varianciaanalízist alkalmaztunk (Sváb, 1981). Azon kezelések esetén, ahol az átlagok közötti különbségek meghaladták az SzD5% értékét, ott a különbség szignifikáns volt, tehát a kezelés eredményének tekinthető. A szignifikáns differenciánál kisebb eltérések a véletlennek köszönhetők (Ertsey és Balogh, 2000). A tulajdonságok kialakulására legoptimálisabb hatékonyságú kezelés meghatározására az átlag-szórás kritérium módszert alkalmaztuk, ahol az adott tulajdonság a legmagasabb átlagértéket a legkisebb szórás mellett érte el. (Hardaker et al., 1997).

A különböző kezelések hatására a vizsgált napraforgó hibridek genotípus-specifikus reakciókat mutattak.

A legmagasabb termőképességet az Olsavil hibrid mutatta 3 l/ha Mikro-Vital kezelés esetén. A Standard 1 és a Standard 2 hibridekre a kombinált kezelések gyakoroltak kedvezőbb hatást: Cultan2+Mikrovital 3l/ha; Bion 75 ppm +Mikrovital 3 l/ha (1. ábra.).

1. ábra. Termőképesség [t/ha] vizsgálatának eredményei különböző koncentrációjú Mikrovital, illetve kombinált (Cultan, Bion) kezelések hatására az Olsavil, Standard1 és a Standard 2 napraforgó hibrideknél a kontrollal összehasonlítva.

   A betegségrezisztencia meghatározásánál az optimális kezelések a legalacsonyabb fertőzöttségi értékeket [%] képviselő állományok esetében mutatkoztak. Az alkalmazott legmagasabb Mikro-Vital koncentráció fokozat (3 l/ha) növelte legnagyobb mértékben a tányérbetegségekkel szembeni rezisztenciát a vizsgált napraforgó hibridek esetében.

   A területegységenkénti olajtermelést [t/ha] a termőképesség [t/ha] mellett az olajtartalom [%] is jelentős mértékben meghatározza. Értékének növekedése hatékonyabbá teszi az étolaj előállítást. Az olajtartalom kialakulása nagymértékben függ a genotípusos háttértől, de agrotechnikai beavatkozásokkal tovább növelhető. Mindhárom kezeléscsoport szignifikánsan növelte mind az olajtartalmat (%), mind pedig az olajsavtartalmat (%) a vizsgált hibrideknél a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva.

   Az eredmények összesítése alapján a napraforgó termesztés számára általánosan alkalmazható javaslatot is tehetünk. A mennyiségi, minőségi, valamint a rezisztencia tulajdonságok esetében javíthatjuk a végső eredményeket, ha

   • 25 cm-es növénymagasság mellet CULTAN,

   • 3 l/ha MIKRO-VITAL és

   • 75 ppm BION kezeléseket kombináltan alkalmazzuk.

Ezt a három, leghatékonyabb kezelést a jövőben még több napraforgó genotípus, illetve több évjárat esetében szükséges tesztelni, melynek segítségével a későbbiek során a termesztés eredményességét tovább fokozhatjuk. A Mikro-Vital baktériumkészítmény magasfokú hatékonyságát 2006-óta különböző évjáratok statisztikai elemzésekkel igazolt kísérletei támasztották alá. A vetés előtt általánosan 3 l/ha dózisban 100-150 l/ha vízmennyiséggel kijuttatva a termőképesség, a minőségi paraméterek, illetve a rezisztencia növelésében mutatkozott hatékonynak a készítmény kalászos, kukorica, napraforgó, szőlő és egyéb kultúrákban egyaránt. Nitrogén megkötő, foszfor és kálium feltáró képessége jelentős, így organikus (öko) gazdálkodásban, vagy műtrágya helyettesítő technológiákban jól alkalmazható. Kukorica kultúrákban 99 %-ban, kalászosoknál 97 % értékben csökkentette a Fusarium sp. fellépésének lehetőségét. A tarlómaradványok teljes lebontásán, illetve a talaj termőképességének javításán kívül előnyei mélyalmos állattartás esetén is kiaknázhatók, ahol a trágya kezelésével a folyékony fázis feldolgozásával a fizikai paraméterek javulása mellett a mennyiség jelentősen csökken, így évente a kitrágyázások száma csökkenthető. Ezenkívül az így kezelt istállótrágya a növénytermesztés számára fontos biológiai hatékonysága is jelentős mértékben növekszik. Komplex hatásán keresztül a jövőben a technológiai folyamatokba jól beépíthető.

A betegségrezisztencia meghatározásánál az optimális kezelések a legalacsonyabb fertőzöttségi értékeket [%] képviselő állományok esetében mutatkoztak. Az alkalmazott legmagasabb Mikro-Vital koncentráció fokozat (3 l/ha) növelte legnagyobb mértékben a tányérbetegségekkel szembeni rezisztenciát a vizsgált napraforgó hibridek esetében. A területegységenkénti olajtermelést [t/ha] a termőképesség [t/ha] mellett az olajtartalom [%] is jelentős mértékben meghatározza. Értékének növekedése hatékonyabbá teszi az étolaj előállítást. Az olajtartalom kialakulása nagymértékben függ a genotípusos háttértől, de agrotechnikai beavatkozásokkal tovább növelhető. Mindhárom kezeléscsoport szignifikánsan növelte mind az olajtartalmat (%), mind pedig az olajsavtartalmat (%) a vizsgált hibrideknél a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva. Az eredmények összesítése alapján a napraforgó termesztés számára általánosan alkalmazható javaslatot is tehetünk. A mennyiségi, minőségi, valamint a rezisztencia tulajdonságok esetében javíthatjuk a végső eredményeket, ha

25 cm-es növénymagasság mellet CULTAN,

3 l/ha MIKRO-VITAL és

75 ppm BION kezeléseket kombináltan alkalmazzuk.

Ezt a három, leghatékonyabb kezelést a jövőben még több napraforgó genotípus, illetve több évjárat esetében szükséges tesztelni, melynek segítségével a későbbiek során a termesztés eredményességét tovább  fokozhatjuk. A Mikro-Vital baktériumkészítmény magasfokú hatékonyságát 2006-óta különböző évjáratok statisztikai elemzésekkel igazolt kísérletei támasztották alá. A vetés előtt általánosan 3 l/ha dózisban 100-150 l/ha vízmennyiséggel kijuttatva a termőképesség, a minőségi paraméterek, illetve a rezisztencia növelésében mutatkozott hatékonynak a készítmény kalászos, kukorica, napraforgó, szőlő és egyéb kultúrákban egyaránt.  Nitrogén megkötő, foszfor és kálium feltáró képessége jelentős, így organikus (öko) gazdálkodásban, vagy műtrágya helyettesítő technológiákban jól alkalmazható. Kukorica kultúrákban 99 %-ban, kalászosoknál 97 % értékben csökkentette a Fusarium sp. fellépésének lehetőségét. A tarlómaradványok teljes lebontásán, illetve a talaj termőképességének javításán kívül előnyei mélyalmos állattartás esetén is kiaknázhatók, ahol a trágya kezelésével a folyékony fázis feldolgozásával a fizikai paraméterek javulása mellett a mennyiség jelentősen csökken, így évente a kitrágyázások száma csökkenthető. Ezenkívül az így kezelt istállótrágya a növénytermesztés számára fontos biológiai hatékonysága is jelentős mértékben növekszik. Komplex hatásán keresztül a jövőben a technológiai folyamatokba jól beépíthető.

Dr. Tóth Szilárd Ph.D.
egyetemi docens DE AMTC MTK

 

Irodalom

Ertsey I.-Balogh P.: 2000. Statisztika. Varianciaanalízis. Debreceni Egyetem. Agrártudományi Centrum. Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Intézet. Gazdaságelemzési és Statisztikai Tanszék, Egyetemi Jegyzet. 125-127.

Hardaker J. B.-Huirne R. B. M.-Anderson J. R.: 1997. Coping with Risk in Agriculture. CAB International, New York.

Sváb J.: 1981. Kísérletek tervezése és értékelése varianciaanalízissel. Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 87-157.

E. Zajácz-T. Szalai-E. Mátray Szalainé: 2003. A napraforgó termesztés jelentősége a méztermelés szempontjából. EU-konform Mezőgazdaság és Élelmiszerbiztonság. Gödöllő-Debrecen. ISBN 963 9483 28 1Ö. Szerk.: Dr. Szemán László és Dr. Jávor András. 165-170.